margaréta

most ködben áll az a szép piros tető
a korláton elolvadt a hó
csak az ég feszül a föld fölé
mint egy vastag hófehér sorompó
a síneken egy-egy vonat nagy néha
keresztülszalad ha benn ülök a szobában
nem hallom csak ahogy a talpfák között
a szél nekikoccan a fűszálboronáknak

csukott szemem mögött nyár van
retúr jegyet veszek az éjszakába
és annak is örülök hogy pár hónapja 25 év alattinak
gondoltak a rózsaszín ujjatlan trikóban
most nem utazom sehova
nincsenek bőröndök nincsen kalauz
én vagyok az egyetlen utas
és a legkisebb távolság hazahúz

csak ott bent virágoznak ki a lázas esték
orgonabokor, jácint, kökörcsin hogy feddhetetlen illatukat
az emlékek pora alá temessék
én úgy nézem ezt az estét mint egy sötét alagutat
az ablak tövig húzva és a mellemig vág a huzat
begombolkozom egy tavalyi nyárba vállamon patakok
a Duna kék-zöld fodra és nem és nem alhatok
álmomban is rögvest összecsapnak a hullámok

de most ébren vagyok mintha spárgába
csúsznának le a piros tetős házról cserépdarabok
és szemközt abban a rózsaszín házban
valaki újra a magasság fölé gyúrja a hófehér agyagot
most semmit sem látok csak hogy ebben a tiszta
porzásban úgy záródnak össze ablakok bent ülök
egy virágos nyárban és érzem azt az isteni illatot
a ház frontvonalára égő villanycsomók

bogoznak mézízű margarétacsokrot
és az úr keze megpihen hogy mindent eloldott.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-28 09:31:49
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-28 09:31:49