Pillangó(d)ef(f)ektus [kérdések, föltéve]

A megválaszolhatatlannak tűnő
kérdések már szinte jobban izgatnak,
mint maguk a válaszok. Perverzió?
És vajon kié? A szerzőé-e, vagy
a szövegé? Lehet minden gesztusod az?
*
Többszörös védőréteg alatt nevelted
vállalhatóvá arcodat. Hogy milyen áron,
mindketten tudjátok. Megérte-e? És:
mire mehettetek volna maszkok nélkül?
*
Amióta fölismerted magadban,
már el sem veszítheted. Durván hangzik:
innen nézvést nincs szükség rá. A puszta
képzete is perdöntő bizonyosság
marad. De mondd, hová lennél nélküle,
ha csak benne találhatod meg önmagad?
*
Elég szárnyát billentenie benned,
s te máris elhiszed: vele rezdülhetsz.
Ez lenne hát a pillangó(d)ef(f)ektus?
*
Disszonáns lehet a legtisztább öröm
is, ha óvatlanul nyakába öntöd.
Képes vagy-e az ő szemével mérni
a számodra csökkenő távolságot
váltig egymásra nyitott ajtók közt, és
érzékelni tudod, mit jelent neki,
amivel te oly boldogan beéred?
*
Átfolyatod magadon. Transzfúzió.
Ha kiürül a tasak, újratöltöd
vele, hogy a véreddé váljon. Neked
használ, de meg mered-e kérdezni:
jó-e neki, és ha igen, akkor mire?
*
A líra képlete: érzelem + logika.
Definíció szerint az érzelmek
logikája. De ki fejti meg, hogy ez-mi-ez
az elcseszett, lehetetlen szöveg?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-18 00:41:02
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-21 10:02:34