rózsák

Az ősökre nem volt jellemző a harmónia,
a családi történetekben német jövevényszók
és inkoherencia. A Bűnügyi Krónika említi
egyikük, mint cigány asszonyt (nem volt az),
aki a postáskisasszony testére rátalált,
ő rózsázott egyébként, a maradékot leszúrta
mind a kertbe: igazi hétszínvirág. Anyám ágán
öt-hat Róza, aki szerelem nélkül ment férjhez,
egyik a létrán fölfelé néha megállt, és a falut nézte,
ami nem látszott oda, a húga (szép Ilonka),
egy nap apró darabokra vágta, amit talált,
majd vadászpuskát vett magához; Rébék
első férje elől az ablakon ugrott ki
a kisfiúval, aki az apám, a második ura
el se vette, viszont vörös volt, mint a pulykatojás;
az ő meséjükben van négy nevelt gyermek,
mérgezett bor és árulás, de vidám dolgok is,
mint például elszabadult disznók, amik a katolikus
templom előterében találtak hűsölni egy forró nyári nap;
néhány tájidegen könyv, amik kilakoltatáskor
az ügyvéd ablakán repültek ki, meg ahogy egy nő
a pénzt a szájával felveszi hátrahajolva
a földig, pedig nyolc hónapos terhes.

A fényképeket temessük el vele. Lapot terítek: nálam
maradtak. Ha belehúzok, lehetek még egyszer rózsa.
De nincs a kártyáim közt a gyönge nő szerep.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-05-11 12:38:13
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-11 12:38:13