Sodrásban

Gaál István emlékének
1.
Lóhalálában
átrohansz a gyorsvonat
szerelvényein,
mintha a robogó gyors-
vonattal versenyeznél.
2.
Az órásinas
most megáll, tartogatja
magát az idő,
a véletlen éppen be-
vásárol , költekezik.
3.
Mikor a semmi
ágait nyesegeted,
szemedbe hull a
fűrészpor, akár a meg-
testesült láthatatlan.
4.
Kitömött pintyét
visszahelyezi üres
kalitkájába,
majd nyitva felejti az
ajtót akaratlanul.
5.
Ahogy a darázs
a szirupos, vén múltra,
beindul a perc,
belefeledkezik a
kihagyhatatlan létbe.
6.
A szél vállán ki-
köt egy könnyű madártoll.
Elsüllyed a szél,
csak arra ügyel, hogy a
toll a vállán maradjon.
7.
Szemem szemedben,
kitömött galamb egy zöld
ággal szájában,
pislantásod cseppenként
megformázza az eget.
8.
Kis begolyózott
ólomkatonák. Bőrük
még bedörzsölik
a kámforos idővel,
készek a bevetésre.
9.
Aki küzdött már
az öngyilkosság puszta
gondolatával,
egyedül annak maradt
joga feltámadásra.
10.
Biztosra megy. Be-
tervezi a vakmerő
véletleneket,
falfehéren szobroz a
rend viharkabátjában.
11.
Az elhavazott
angyalok sítalpakon
közlekednek, el-
kapva tekintetüket,
mint bűnös üvegszemet.
12.
Hogy láthatóvá
legyen a láthatatlan,
lisztet szór szerte
széjjel. Már egészen jól
kivehető egy malom.
13.
Itthon vagyok, mint
aranyhal-motívumos
sekélytányéron
a kiporciózott, a
még gőzölgő rántott ponty.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Agria, 2013
Kötetben: Külön bejárat (Dunaszerdahely, 2015)
Kiadó: Media Nova M
Feltöltés ideje: 2016-08-28 10:16:34
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-28 10:23:27