Mórotz Krisztina : Joplin ( jav.)



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 14 napja
Ötvös Németh Edit 14 napja
Metz Olga Sára 14 napja
DOKK_FAQ 14 napja
Mórotz Krisztina 14 napja
Nagyító 14 napja
Veres Mária 14 napja
Bak Rita 14 napja
Ur Attila 15 napja
Farkas György 15 napja
Konta Ildikó 15 napja
Tamási József 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Szakállas Zsolt 15 napja
Bátai Tibor 15 napja
Kránicz Szilvia 15 napja
Türjei Zoltán 16 napja
Skaliczki Péter Nimród 16 napja
Pataki Lili 16 napja
Pintér Ferenc 16 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 14 napja
Hetedíziglen 14 napja
Macska 14 napja
ELKÉPZELHETŐ 15 napja
Etzel Mark Bartfelder 15 napja
Metz-Művek 15 napja
négysorosok 16 napja
Minimal Planet 16 napja
az univerzum szélén 20 napja
Játék backstage 20 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 21 napja
Vendég 23 napja
útinapló 23 napja
Ötvös Németh Edit naplója 24 napja
Conquistadores 25 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mórotz Krisztina
Joplin ( jav.)



Fán szeretnék énekelni, mint gyermekkoromban,
cseresznye-fülbevalóval, plezúrral a térdemen,
semmi mást nem szeretnék, csak újból gyermek lenni.
A színpad messziről nézve olyan, mint egy mahagóni-tutaj,
billeg, mint egy hajóhinta,
a Big Brother hangol.
Nevetésem, mint egy bohócé,
ahogy törik rajta a fehér festék, a máz.
Kacagok, mint egy őrült,
ha valaki rám néz, elfordítja a fejét.

Kislány vagyok, a lábamon görkori.
Kárómintás szoknya, kezemben csokis sajt,
cirkuszban vagyok, elvesztem,
és egy néni mondja a nevem.
Kétcopfos kislány, haja végén mandarinnal.
Apa fonta szorosra, néha fájt, ahogy húzta,
de sosem mondtam neki.
Már nem vagyok kétcopfos kislány.

Őszinte vagyok, nem szégyellem a fájdalmat.
Eldobott kagylóba vagy söröskupakba léptem?
Szeretkezem veled, de haza egyedül megyek.
Kell a pia, mozaikok törnek kettőbe, ötbe.
Nem fáj semmi, nevetek.

Csúnyaságom, mint egy absztrakt festmény.
Egy pitypangot messze fúj a szél
Hangjegyek szállnak Texas felé.

Rekedt hörgésem sokkolja a világot.
Olyan, mintha orgazmusban élnék.
Napként égetem magam, a Holdban feltámadok.
Reggel hűtlenül kacsint szeretőm, a rozspálinka.
Üressé tesz a whisky.

Kell egy fotó, na, kipróbálod?
Akarsz ilyen fotót magadról velem? Még alá is írom.
Szeress bárki vagy, ezen az esős hétvégén.

Nem érdekel, ha összenéztek a hátam mögött,
sárga fénnyel szeretek,
kacagó zöld üvegek között.
Másnap nem tudom, ki kicsoda a bandából,
kocka lett, mozaik, ember, gyufa, alma, virág.
Akkordok csúsznak egymásba szeretetre éhesen.

Víz kell: víz a gyorsan folyó Óceánba.
Hörögve kapkodom a levegőt.
Robban a blues, sír a hang.

Érzelmek nélkül húz gatyát a férfi,
könyökömre támaszkodva nézem.
A spermája biztosan gesztenye ízű volt.
Minden mindegy, egyszer élünk.
Az utóíz a jó az egészben, mondja cinikusan.
Mézes körtének éreztelek, jó vagy bébi!

Kőrisfa hallotta a kiszakadt vágyam –
suttogtam a koncert végén –,
házat akarok fehér léckerítéssel.

Vasárnap, Istentisztelet.
Adj egy gyermeket, házat, Istenem!
Lovakat, tyúkokat, a férfi ne hazudjon,
szeressen, némán öleljen,
nézzen a szemembe, amikor simogat.
Adj jegenyéket az út mellett,
barackfénnyel szőtt meséket,
meséket, kisbetűkkel.

Koncert után muskátlit veszek,
pirosat, majd öntözöm.

Anyám keze készítette,
birssajtos süti a számban.

A furgonban egész úton,
óvta testem minden rezdülését.
Melegen tartott, "Nehogy megfázz nekem!"

A hotelben kifakult kék függöny,
hátára esett bogár a szobában,
ujjaim között porszemek.
Testem ringatom előre-hátra, mint a gyerekek.
Te is érezted ezt? — kérdezem sírva.
Te is bogár?
Utánad mászom, sovány testem enni kér,
mellem elfogyott, mint a vénasszonyoké.

Gyöngy gurul szét mindenfelé.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-07 17:52:04
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-07 17:59:18


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit