Léggyökér

Ez a léggyökér a szerelemvonalam.
Nem mondom, kicsit sok, a szerelem
végigkísért a bölcsőtől a majdan sírig.
Ami földet ér, az még él, a törött meghalt
szegény. De mind az életem egy darabja.
Emlékeimben minden szerelmem tovább él.
Ez éltet most is valakinek kell vinni, a múltat is.
A szerelem sosem untat, csak feldob, gondolataim
már messze járnak, az asszonynak vagy a leánynak
egy közös, a kölcsönösség. Ez alá sose mentem. Látva-
látván az aszimmetriát, mentem távol, mert volt rivális. Ta-
lonban. Csúnya szó, de mindig hűséges voltam. Ha voltam,
teljes énnel. Elhagytuk egymást, sosem én őt, sosem ő engem,
az volt a fair, ha már valaki érezte, hogy nem teljes a kapcsolat, szólt
és vagy sikerült kiegyenlíteni, vagy vége lett, még ha fájt is. Csodás volt
a folytonosság. Kitöltve minden rubrika, minden perc, minden érzés.
A léggyökér az kifejező, mert abból is táplálkozik a növény örökre.
Akinek nincsenek léggyökerei, elmulasztotta kinöveszteni. Ha
stabil a személyiség, mindenfelé gyökereket ereszt. Ha csak
bozótvágó késsel az élet nem vágja le őket. De Te vissza-
növeszted a szakadt gyökeret. Akarat kell és folytonos
ápolása a gyökérnek. Szerelmeim így fonódnak egy-
másba, nem szívják el egymástól az életerőt sem.
Marad a sok egymásba fonódó múlt és jelen.
A főforrás, a törzs lényegtelen. Kapaszkodj
ezer gyökérrel, és meglásd, tovább élsz
mint az emlék. A léggyökér a szerelem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-01-15 03:59:44
Utolsó módosítás ideje: 2018-01-15 03:59:44