Születés

Álmomban egy szó hullt homlokomra,
rászóltam, hess, de visszaszállt.
Orrom tövéhez kúszott,
s hogy hátát megvakartam,
odébb sündörgött, s fülembe kandikált.

Csak nézte, nézte a mély odút,
majd félrehajtva cimpát, bolyhokat,
minden betűjét összeszedve bújt belém,
hallottam, hogy tapossák talpacskái
a dobot, s az apró csontokat.

Haladt tovább, alamuszin kószált,
mászott törzset, bejárta mindkét féltekét,
lebegett lebenyen, figyelte axonok zenéjét,
míg végül egy öreglyukon keresztül
hagyta el agyam üregét.

Éreztem, szívem most a célpont,
s máris léptei ütemét dobolta az aorta,
a billentyűkön pöntyögött kicsit,
s mert a kamrákban semmi kincset nem lelt,
a pitvart azokkal gyorsan teleszórta.

Majd érkeztek társai a pionírnak,
landoltak lehunyt szemem kráterében,
s az elhullajtott ékezetek mentén
követték végig az ismert ösvényt,
át göröngyös elmén, szívvidéken.

E kettős szitán általszűrve
kerül ki minden szó az űrbe,
s csepeg most ujjaim hegyéről
- ébren - a kockás billentyűkre.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-05 12:12:42
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-05 12:12:42