Ötéves párka


az volt a divat - gondoltam -, hogy minden fiókgombon lóg egy csontváz,
az volt a divat, hogy Depeche Mode-ot hallgat mindenki, mert csak az a zene
- gondoltam öt évesen én,
s hogy e városon kívül nincs másik világ,
nem értettem, mi a szinkron,
mert nem tudtam, hogy van másik nyelv is,
( a sajátomról sem tudtam, csak beszéltem )
azt sem tudtam, hogy a világon vagy, de tartottam tőled és feléd.

amikor elértelek, azt hittem, hogy megvagy, noha
épp a legtávolabb voltál belőlem és tőlem,
elhajladoztál, amikor összekevertük nyelveink,
az ágy alatti csontvázakat összeráztuk,
és elkevertük saját csontjainkkal
" dépeche-toi " * mondtam sietve egy idegen nyelven
és hamar lettél szétfújt hamu.

folyton ez a módi, hogy még a csontok is eltűnnek,
a fiókgombokon már csak fonalak,
nézik őket az álló rokkák
az élet egy rock koncert, ami alatt szavadat sem értem
hiába közös a nyelv
a túl sok decibel szétfújja a hamut
a hamut, ami azelőtt csont volt,
ami azelőtt test volt,
ami azelőtt test volt az ágyon,
ami azelőtt test volt az ágyon és nyelveken beszélt,
ami azelőtt nyelveken beszélő test volt az ágyon ami értett idegen nyelveket,
sőt
nyelvét nyelvedre tekerve (mint egy fonalat) úgy
követelte, hogy legyél az, aminek gondollak téged
de te folyton egy másik nyelv foglya voltál
dialektusokban beszéltél egy másik városban
és nincs és sosem volt közöttünk szinkron
csak
egyforma ütemben sípoló szinuszritmus egy monitoron
és most már hiába is kérném, ne siess (persze hogy de!!!)
van új ötéves tervem
és csontvázak szekrényeinkre
nem csak
hajadra
csuklódra
bokádra kötözött
fonalaim
nem csak bútorok és rokka
de koncertjegyek
és lelki lounge
nem csak tarkódra fújt lehelletemben a szinkron idő
nem csak érted középen kettévágott életem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-02-08 10:10:08
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-08 10:11:14