Szibarita költők balladája

Szibarita költők balladája
(alcím:  Akinek nem inge, ne vegye magára!)

Elmélkedés:

Már nem tanít: érti a trükköket,
s jelesre vizsgázik, ha ellazít
amíg behívod vásott kölyködet
és tálalod a gőzölgő vacsit.
A cselekvésnek ritkán ad pacsit
de elsötétít, ha sápadt szenek
tüze zavarja meg az ünnepet:
szálka a szó. Vagy pikkely a halon?
Húsa a halnak lágyan megremeg
a bordélyban, mi kényes, zárt szalon.

Kánon kottából:

Globális ámulatba révülünk,
az új kocsink lízingelt, s oly sebes!
„Jajj, mi  is a Semmi?!”-vel küszködünk,
s bérháztetőnk az égből kérve esd:
-Virilio, ha itt jársz, el ne ess
a gazban, ami az úton kinő!
Kevés a gazirtó  - nem túl dicső –
de minden másban langymeleg alom
az ágy, min egymásra dől férfi, nő,
a bordélyban, mi kényes, zárt szalon.

Korcs szembe szélben, falat bontani?
Ha ezt teszed, te nyilván kerge vagy.
A jó szelekre rá kell ugrani!
Versednek ÉS létednek hőse vagy:
elég a lángnak, ha a füstje nagy.
Az első ’slam poétából’ mi lett?
Versét – de balga – követte a tett…
el is bukott, akár a „Forr-Dalom”.
Ki érti Petőfit - („mi szállta meg?....”) -
a bordélyban, mi kényes, zárt szalon?

Aki hat ujjal született, az is
csak a ködöt bírta kimondani.
Jó lesz nekünk a fű, ha nincs hasis,
az égi dobbal könnyű játszani
s „pofétaként” a köpenyt váltani.
„Igaz, való”  – eltorzult, vagy beteg -
felejthető…  Épül mögéd sereg
és fáklyaként loboghatsz a falon,
ha rád szokik és jól fekszik mestered
a bordélyban, mi kényes, zárt szalon.

A mindenséggel mérje az magát,
ki vastag bankóról nem álmodik
s a száraz űrtől szerzi aranyát,
amíg a sínekről eltávozik.
Más ars poétikáknak áldozik
ma már a tiszta lhélekh: marketing
a siker atyja, meg a happening.
Kritika -  kéz, kezet mos alapon,
de az sem árt, ha pár pletyka kering
a bordélyban, mi kényes, zárt szalon.

Elmélkedés:

Mit ember épített fel, nem faló,
mit tűzre vethet bús, téli  fohász?
Nem elmekonstrukció a való?
Nem erjed, mint tésztában a kovász,
vagy mint a gazdaság, e Fun-Thomás,
mi tornyokat rak mások derekán?

Kánon kottából:

Kérdéseidre választ már ne várj,
csontig hatol bennünk a fájdalom:
nincs húsz évünk se már -  de kár, de kár -
a bordélyban, mi kényes, zárt szalon.

(átírt változat)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Stádium, 2016.05.1
Feltöltés ideje: 2018-04-02 15:37:07
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-02 15:37:07