Búcsú a tavasztól*

Nem tudtam, hogy az eldobott
szívnek is súlya van.
S az ajkakon meg nem érett csókok
sápadtan hullanak alá,
mint a tavaszba belefáradt lombok
hervadt virágszirmai.

Nem tudtam, hogy az eldobott
csóknak is íze van,
és keserű lesz majd a szám,
ha hiányod szenvedi.

Nem tudtam, hogy az eltaszított
ölnek is szorítása van.
És az elfordított tekintetet
még sokáig megőrzi a szív.

Csak azt tudtam, ha majd egy délutáni
sétán a megszokott úton egy kirakat
üvegén még feltűnik alakod, mint lomha
megkésett árnya egy félig megélt szerelemnek,
kérdések nélkül tovább indulok.

S majd hagyom, hogy beleolvadj
a zsibongó tömegbe, mások kacajába,
új szerelmes ölekbe, s bennem
futó gondolat maradj csupán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-06 12:41:19
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-06 12:41:19