Egy festő képzelt menyasszonyának levele
Nekem szülnöm kellett sok-sok gyereket
Nem követhettelek a nyomorba
Neked az volt elrendelve: fessél
Nekem az, hogy maradjak itt a porban
Amiben léteztünk, azt a közeget
Tetszett, vagy nem -- el kellett fogadnom
Mert engem a sorsom arra rendelt
Hogy életet kelljen továbbadnom
Neked megalkuvás, nekem vállalás
Más törvényre mondtunk igent mi ketten
Nálad maradt lelkem egyik fele
Másik fele másé. Kettőt szerettem
Azok az arcok, és azok a fák
Ma is megborzongok még, ha nézem
Teremtett, különös, másik világ
Az igazi, a szenvedő éden
Misztikum nélküli jelenés
Belém ivódott minden ecsetvonás
Egy nagy család gondja vállamon
Az erdőd erőt adó látomás
El kellett hagyni, hát elhagytalak
Tesszük a dolgunk. Én itt, te amott
Azt a képet még meg kell festened
Az esőben mosolygó alakot
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-10-15 21:49:16
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-15 21:49:16
