Mozart és a kankalin

Kék léggömbre ragasztotta Henry a lázgörbéjét,
A lufit a békefenntartók adták neki a kórteremben.
Majd egy fotót ajándékoztak oda a katonák.
Mintha kinőtt volna egy kézigránátból a kankalin.
Úgy nézett ki,mintha a fegyver egy zöldség volna.
A kibiztosított halál hagyta magát lebeszélni.
Kommentálta a hadnagy.
A háború és a terror szimbolikája,
ahogy a fegyvergyár udvarán a hóvirág kibújik
az olajos hordók alól.
Valaki lefényképezi a tankot, a géppisztolyt
és mellettük az illatos nárciszt.
Meg a pulit, mélyen emberi, ahogy a fa tövébe csurgat.
Ott van a képen egy ponty-arcú sellő, aki nézi magát a víztükörben.
Közben a hátsóudvarban folyik a véradás.
Viszik a sebesülteknek a szérumot.
Egy szép önkéntes angyalka kerékpáron hordja
a kórházba a munkások vérét.
Egy iraki város, lehetne a neve Ambivalencia.
Provanszál gyarmat.
Álomország kerubjai építik.
„A víztükör a saját lelkébe harap.”
Mondja a kis film fiúcskája.
Nézi, ahogy egy lándzsa a földgolyó szívébe hatol.
Mutatja a CNN –
Kis apokalipszis Szemantika szigetén.
A vers ehhez képest hatástalan.
Majd a kamera egy nézőre fókuszál,
aki épp dobozos sört nyit ki.
Előtte műszerfal: az Esszé űrhajója épp elhagyja Galaktikát.
Mozart átsétál a színpadon.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: , kulter2018
Feltöltés ideje: 2018-12-19 19:04:18
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-19 19:04:18