Fraktál

Képzelj el egy lehatárolt kicsi édent,
ez a házad.
Körben marad kertnek is hely,
gyümölcsfák, szőlő, léckerítés.
Maradjunk még az épületnél,
benne akarsz lenni.
Tégy a középpontjába egy tárgyat,
amit mindenképp megtartanál,
mert úgy hiszed, a kvintesszenciád.
Ami vonzott, s te megragadtad,
amihez végre illesz.
Rutinból jársz haza
a magad megnyugtatása érdekében,
s keresni kezded.
Mintha odatetted volna.
Kinézel a kertbe, ott is szoktál elhagyni dolgokat.
Érzed, még helyet sem csináltál neki,
az őt megilletőt.
Halmokban hevernek jeltelen emlékeid,
anyád féltett kristályvázájának meg annyi,
hűlt helye.
A szíved akkora, hogy túlér a széle telkeden,
hurcolni, áthelyezni hogy lehet, amiben laksz?
Szédelegve toporogsz, hol itt, hol ott,
bizonytalanul helyezkedő tereptárgyak között.
Mint ritmuszavar újabban éjszakánként,
összekoccanó poharak a polcon, olyan ez.
Ismeretlen erőtér, kívül minden hatáskörön,
s valami épp beilleszt oda téged,
a közepébe.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-12-30 08:00:52
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-30 08:00:52