a létra meséje
a kert gyorsan befogadta mintha
itt született volna
bár tagadta élő voltát de illata elárulta
és többet nem beszéltünk friss fűrésznyomokról
sem a láncokról sem csavarokról amelyek
összetartották
egy fa volt a kertben és kész
két emberes gondoltam
aztán mégis találtam rajta fogást
lent deréktájon és magamhoz öleltem
az évek alatt kicsit megfakult de
óriás maradt és türelmes
tartott akkor is ha süppedt a föld vagy
billentünk a kosár súlya alatt
bocsánat mondom már egyre gyakrabban
és hallom ahogy helyükre csúsznak
száradt eresztékei
nyikoroghatunk persze kicsit ijedhetünk is
de jól összeszoktunk és ez már
végleges
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-09-30 00:19:12
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-30 20:40:33
