a csend árnyékában
egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben
este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat
kendője alatt búzamezők
deres kalászai bújtak
ölében marokszedő-karjai
kiszáradt gallyak
ritkán szólt s ha mondta
'nemsoká meghalok'
szemébe hiába néztem
nem volt ott sem ma
se holnap
s a tegnapok
ördögszekér hátán
elmenekültek
titkolva fájdalmat
meggörbült időt
csak üldögélt
hallgatag
gyengén
összemenve
és a négy évem mellette
óriásnak tűnt
mig egy éjjel
kinyílt minden ablak
s a tükrökre fekete
terítők kerültek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-05-11 08:28:26
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-11 08:32:59
