Első fokon

Lassan gurul, kín az idő,
minden perc egy tekebáb,
állva marad, meg sem inog,
lomha léptű teveláb

koslat, vonszolja a napom,
pattannak az idegek,
míg a diagnózist kapom:
szavak, orvos-ridegek.

Eltalált a statisztika,
fennakadtam a szitán,
most kell tágra nyílt szemekkel
bambán elaludni tán.

Sóhaj szédül fel a mellből,
furcsa, béna nyugalom
csitítja a pánik-lávát,
jólnevelten uralom.

Hit és hitetlenség birkóz
némán maszk-arcom mögött,
ki hívta ezt ide lakni,
miért pont belém költözött.

Mozdul mélyen bent az ösztön,
valót tagad mereven,
nem áll, nem fekszik az alku,
míg egy sejtem eleven.

Hiába a három betű,
mert az élet fellebbez,
jár még egy emelet nekem
és az eggyel feljebb lesz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-06-27 15:35:28
Utolsó módosítás ideje: 2020-06-28 20:20:03