A TEKNŐS FELŐL szürrealista kispróza

Tufamarók, a teknős felől. Egy film fontosabb
számukra, mint az egészségük megőrzése. Szárit csomóz a piszoártündér,
hogy a vasalódeszka kettéreped ijedtében.
Obeliszkek osztályozzák a kiterjedést.
Szelíd figyelem:
a köteg rőzse követi a folytonosság elvét,
s a feszített tempó említésre sem érdemes. Ilyenkor felszáll a gúlába hordott szénakazalra
a szőrmentén vízisikló, s a csúzli panaszát mindenáron meg kell hallgatni: ennyi az egész.
Szellőztessétek ki a vásznaitokat, mielőtt a kapzsiság szalagkorlátja
belezúg az impotens virulenciába!  - a legújabb radar gardírozza immár
a tőzsdementes ragyákat.
Nincs mese, mind elszáradnak a krematóriumok, s nincs más kiút, mint az ékezet, mely lemarad
a sínpármozgalomról. Az inkognitóban mi a jó, ha a ruhatisztító fohászt
elsodorják a drótfejű szörnyek? -
Ez a száradás, mely korántse a miénk, ügyetlen szólásmondásokból teremtett holdkatlant.
S hol hajlanak az ívek?
Mind megsemmisítésre épültek, a szuggesztív hatások oltványát is kicselezték.
Nincsenek, csak elporladt, csenevész gyűrűk, helyettük libamájfoltok virítanak a statisztikailag kifogásolható sztyeppén.
Felszínre térdelt mi akut?
Ott, ahol a belövések szitkozódnak, havat kotor a révület és a jósgömb millió szilánkra robban. Vetetlen ágyak iszkolnak a számadást szántó ökörnyálhoz, ám az nem képes megóvni őket
az uszítás szüneteitől.
Ó, várva várt
monokli, nimfák kapaszkodnak korhadt gyökereikkel dohányod báláiba! -
- Nyalásnyira innen patkányok emésztik a szemetet. – szisszen fel, ki göndör.
De mi számít szemétnek és mi nem?...
Szemétnek számít a kéz, mely elhagyja ujjait. Valamint a géz, mely többszörösen körbetekeri
a köztéren álló szobrot. - a toporzékoló praxis felbomolhat, ha gyöngéden vállon veregetik,
én viszont nem, én inkább becserkészem a feslett kíváncsiság pokrócára
kiterített légyottot.
Profilba fordult, hatalmaskodó kürtök magvaváló barackja szemerkél, rágalmakat terjesztve a rég elhullott sajgás talpbetétéről.
Monokli, nimfák kapaszkodnak párolgó lábasodba. Szétdarabolva a muníciót, minden kőbegy párzani akar. Az igazságot bitorolja így a léhűtő. Ázott fejjel, az eretnekek szuszognak eképp.
Avagy a kínzást többre tartjátok
az ostorpattintást megtörő vákuumnál?
Pumpáljatok belém férfiasságot és sikerre viszem a tömpe orrú tutajokat! -
Fénypókon is átgázoló posztmodern,
s ti tökelütött rodzsungok, mondanom se kell, hogy emlékünkre ezt cselekedjétek: főzzetek pudingot a henyélő
csontokból, mert a kockázat megőrült,
s most ontani kezdi az állkapcsok kopjafáit!
Az adókulcs feltérképezte udvariatlan trükkök, ehhez képest…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-01-29 11:19:26
Utolsó módosítás ideje: 2021-01-29 11:19:26