időkapszula

időkapszula

I
mit tegyek ha a kertem már idegen számomra
a rendnek csak morzsáit látom benne
véletlen és értelmetlen a véletlenül valahonnan
betévedő szép
az innen és a túl is sápadó közöny elburjánzott mocsarain
hamis ígéret mind
ha ígéret az is
aminek már csak a nyoma van itt és ami
lehetne még
de már nincs képzelet hozzá
a kapaszkodó házfalak között
sötét nyomokban egy-két létezés a kúszó rózsa csonkolt szárain
nehéz
találni benne bármit mi szeret
mi szerethető volt
belep
mindent belep
a vénember-közöny

II
mikor a friss tavaszi felhők között átsüt
a nap
a kert
százezerszeresével zuhogtatja rám megválaszolhatatlan kérdéseit
a jövőjéről
pedig
a múltjával sokkal szórakoztatóbb a játék
tetszésed szerint lehettél benne bárki
aki senki sem volt
de benne bárki bárhol bármikor
ami ott kellene legyen most is ahol láttad
ami ott van most is épp előtted
és épp előtted tör azzá ami lettél
emlékrács
átbújsz közte és ugyanott maradsz ahol
most sem talált meg
a lehet hogy sehol sem múltidőd

III
meg kellene már állapodnunk valamiben
ami biztonságba helyezhetné az emlékeidet
azt persze megértem ha neked nincs szükséged ilyesmire
és minden rendelkezésedre álló eszközzel próbálod megakadályozni
hogy akkor se tudjak megfeledkezni rólad
ha már nem leszek

tudom hogy kegyetlenség amire készülök
és érzem azt is hogy méltánytalannak érzed
– pont veled szemben – a viselkedésem
sőt
már az is felmerült bennem hogy a köztünk lévő kapcsolat
felszámolását érzékeled benne
amihez nem tudsz – de valld be őszintén – nem is akarsz asszisztálni

a gondolat hogy valahol az út szélén elhagyom majd magam
mint pánikba esett szülő a nemkivánt gyerekét
borzalmas ugyan
de mint lehetséges megoldás bármikor bekövetkezhet
és nyugvópontra kerülhetnének végre azok a bizonytalanságok
amik az élet tartozékai ugyan
de te hajlamos voltál megfeledkezni arról
hogy nem te vagy ők és végső soron ők sem a tieid
bármennyire is szeretted néha a sajátjaidnak képzelni őket
és magad is valamiféle problémamegoldó kulcsnak
amit akkor is használni kell
ha a probléma nélküle is megoldható lenne

kereng bennem az egyetlen nem tudom mit hogyan
lassan betelik bennem a volt
és már neked sem tudok többet mit hazudni minek







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-05-01 22:42:31
Utolsó módosítás ideje: 2021-05-01 22:42:31