AZ A TÁRGYSZÓ

az a tárgyszó végighömpölygött a hátamon és bemesélte
nekem, hogy íriszeimen egy lator ül,
az a tárgyszó kiköpte a hiedelmeimet,
aztán meg fogat mosott,
az a tárgyszó nem kívánt ragrím lenni, hanem sárkány, aki királyok kegyéért
könyörög,
milyen sárkány az, aki nem erőszakos,
mennyi üvöltés kell ahhoz, hogy a kolomp megtérjen,
hány esztendőbe telik, amíg a pozdorja hersegni kezd,
jelezvén, hogy a kakasülőt a metamorfózisba helyezte egy poloska,
mindezt a tárgyszó nem tudta,
de vánszorgásából kiderült a gyengesége,
ominózus parkjából az élete rövidsége,
mindezt nem bánta, csak egyeduralma legyen a dolgok felett,
hanem békés viszonyokat kergetve az üres poharakat összezúzta
és kilábalt az egészségtelen örvényből, mely, mint az ágat,
beszippantotta,
lett nagy hejehuja a vízbefúltak között, mikor egy-egy végtagba beleütközött, az a tárgyszó
végül ebből a habarékból is kikeveredett
és még mondja valaki, hogy részecskegyorsítóra kell
kötni perem alatt a szép cipőket,
s a versengés kiszáradt moszatból vezeti le vihogó egyenletét,
és még mindid dadogott a tárgyszó, ha a műjég pesztrája
megszólta,
tőle tudta meg azt is, hogy a gyerekes poénháború
valójában vegyületeket elkobzó patkány, kinek szimata, mint a rablás,
az a tárgyszó,
az a tárgyszó
vedlő tapéta gyönyörtől eltorzult feje volt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-07-05 11:28:06
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-05 11:28:06