NEM BAJLÓDOM ÉN


Nem bajlódom én a vizesárokkal,
a másvilágra átrugdosott villanyvezetékkel.
Inkább hallgatok a pocakra,
macskadémonokat perdít ki szokatlan gyorsasággal.
Rabruhák kereszteződése ez a hajnal. Hívatlan ívalak. Hasznot nem remél
csikorgó princípiumaimtól, de lekörmöli
a piros-tollút.
Akik azt rebesgetik, gyökpamacsok a könyöklőim árulói,
azok a létrafok alatt megbúvó ovációt konzíliumra hívják. Azok kétkaucsuknyi lovas futamot
is megrendeznek, csakhogy népünnepélyé tegyék a telhetetlenséget.
Becsukni a biflázást.
A klasszikus köszönőviszonyt.
A verhetetlenség szállóigéje cucli.
Kimarjult kőszikla, mely sosem vetekszik.
Egy varkocsáért elrejtőzök a hivatal balszárnyában.
Újdonságok mindig akadnak; szélsőben az erőponti tervrajz.
Akik a modort szándékosan félretolják, mint valami cserkészpoharat.
Egy zizzenő újságlap segítségért kiált a szögesdróton.
Egy ürge rádöbben, hogy hiába feni szarvasagancson a fogait, pótolhatatlan veszteségnek számít a sopánkodó paraván, a párhuzamos
dimenziókat bejárt lenvászon.
No de mi görbed ott a távolban?
Egy napfényszűrő…  Nosza, építsünk
gyorsan csillagsztrádát, mert elfogy hamar a levegő,
s a csiszológépek nem is sejtik még, hogy agyátültetés szükségeltetik
tekergő liánjaimnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-02-22 17:51:12
Utolsó módosítás ideje: 2022-02-22 17:51:12