Macskamese

"Ha nem önt a gazda a tálba tejet,
Egy éhező kismacska mi mást tehet,
Mint vadászni indul, ha leszáll az est."

    A kisfiam esténként csak arra kér,
    Ha nyakamba ülve már aludni tér,
    Hogy ezt daloljuk, míg az ágyához ér:

"A leglustább cirmos is lót-fut, lohol,
Mert munkára sarkall a macska nyomor,
A legnagyobb hajcsár a korgó gyomor."

             A fejemen ezalatt két dobverő,
             Vad ritmusú dobszólót vezet elő,
             És minden nap új strófát követel Ő.

"Mert éjjel is látják a harci teret,
A csillogó, villogó sárga szemek,
Nem jutnak a lyukba a csöpp egerek."

            Míg dobos kis terhemmel sasszézok én,
            Az anyja ott nevet a macska zenén,
            S mi csavarunk egyet e csacska mesén:

"Ha nem jól szambázik a Mikki Mauz,
Az egérke feleség élete bús,
Mert a macska menün ma férje a hús."

           E tánc végén vele az ágyra rogyok,
           Egy cuppanós, nyálas, nagy csókot kapok,
           S még fülébe súgom az új versszakot:

"A mi macskánk kapott most bőven tejet,
Ő nem hajkurássza a csöpp egeret,
Hát szépeket álmodj te Ugrifüles."





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-03-28 17:33:17
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-28 17:35:36