Trianon? Dehogy!

Visszakérem országomat!
Nem a régit, a nagyot,
csak, amit a politika
akkoriban meghagyott!

Azt, amitől távol voltam,
amíg nem jöttem haza.
Azt, ahol magától nyílik
lelkem színes atlasza.

A földet, amit eladtak
alólam a kufárok.
Ahol ma már egy sírhelynyi
szabadot se találok.

A strandokat, az erdőket,
a térről a padokat.
Tanáraim tanárságát
amit brüsszel halogat.

Kérem vissza a trafikot,
doktoromat se vigyék,
a pár család adja vissza,
miénk az a borvidék!

Kérem vissza a „nemzeti” -t!
Meg azt, hogy „mi, magyarok”!
megrémít, kik bitorolják,
milyen senki-alakok!

Kérem vissza magyarságom!
Lesikálva, fehéren!

És cseréljünk! Ti éljetek
vízen – s drága – kenyéren!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-12-13 20:38:20
Utolsó módosítás ideje: 2022-12-13 20:38:20