Árny-örökség VI.

Temetők, ti nyugodalmas kertek! –
nehéz-szagú kemény területek
árny-mosó esők utáni
felparcellált csend-övezetek.
Égi béke szigetei,
partjaitok, sírkövetek
angyalköntös-tisztaságú
levegőég mossa, mossa.
Lelkek lelkekben  fénylenek,
Isten orcája elé fűzfaágak ereszkednek, -
hogy ki bűnös,
hogy ki vétlen
nem szenved már,
túlvilági sorsát éli.

Temető, te,vakföld-ostor! –
tornácbú és csillagvárta,
múlott idők óraműve, -
tömegszállás, árvaotthon,
hagyatékok kezdősúlya.

Szél, ha támad -,
sír, ha roskad  -,
úgy tűnünk el
sorról sorra,
mint a hóban
cipőtalpnyom,
vagy mint séta
könny-medermély
ráncos arcon,
s arc az arccal,
fentről mélybe,
mélyből égbe.

Temetők! Temetők!
Emberhumusz anyaföld.
Jövő magvát nevelők.
Aratók!
Születők.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-04-19 16:11:50
Utolsó módosítás ideje: 2024-04-19 16:11:50