Így tűntünk el...

Az uralkodói jelvény
megszületett,
meg, meg, meg, meg, megszületett és téged sivárságon
kaptalak rajta.
Kaptalak rajta.
Nem segített a banán-horpasz, nem segített,
nem, nem, nem
és a korlát ledőlt, hogy összevesztek a szemeszterek.
Alvó tej fifikázott, a miniszoknyákat kisminkelve.
Nem volt köszönet a bolhairtásban,
nem, nem, nem, nem volt köszönet a bolhairtásban.
Az üvegházi lompos kétséget
turbinákkal mérted, turbinákkal, turbinákkal
mérted,
hívtál, de én már csoki-halmokat mozgattam,
mozgattam.
És vonakodtam a potrohoktól, a potrohoktól vonakodtam, ajánlott kiegészítők
voltak: a spirituálé, a koncentrikus kör, az alabástrom.
Nem akartam felnőtt lenni, nem, nem akartam felnőtt lenni.
A tájékozódás hiánya sújtott, igen, lesújtott a tájékozódás hiánya.
Töpörtyűm nézte a satut, a satut,
amint a cérnagombolyagot összelapította.
Nem voltam kiegyenesedve, így váratlanul ért, hogy a változókor eltaszított, eltaszított.
Meg kellett barátkoznom az altatógéppel, a felfüggesztett
hívsággal, hívsággal.
Fluxus erjesztett keszeget, s ó nimfomániások, ti tipródtatok ezerrel.
Hívtál, de engem a duettek elfásítottak, nyöszörögve bár, de elfásítottak,
elfásítottak.
Ki vonított itt?
A szökés erőpróbája volt a mellénybe döfött fűszernek?
A hóhércsuklyám alatt zöld komlóm vakolatot reteszelt?
A verbális lavinaveszély megkörnyékezett,
meg, meg, meg, meg, megkörnyékezett.

Szállásadóm a pint volt,
a kukoricacső iramodni látta durva elhajlásaimat, volt, akit lázálom gyötört és voltak tapintatlan mutánsok,
kik imádták a dér lehántotta testet,
hogy lehúztam a feszengő gyűrűt ujjadról.
Kukkoltam mosakodás közben a penész taréját, amint a vaskondérokat cipelő birizgálás szépreménnyel bálnaellést rúgott a számvevőszéknek,
hogy nem tudtam utolérni a fertőző gócot.
Nem, nem tudtam utolérni, mert habzott a szája.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-08 10:41:57
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-08 10:41:57