árnyék

a szemem csukva
de recehártyámon táncol
a képe mint éjjeli lepke
a konyhaablakom előtt
teát kortyol és a
tibeti szerzetesekről beszél

hosszú kortyokban
nyeli a teát és emlékeit
nem akarok figyelni
szemem összeszorítom
nem engedem közelembe

üljön csak az árnyéka
szemhéjamon
hallgatom lélegzését
mikor nyel nyelek én is
most úgy szeretjük egymást
ahogy sohasem
mint közeli rokonok

milyen idilli kép
apa és lánya

apám sose beszélt a tibeti szerzetesekről
Karádyt imádta részegen anyám helyett
minket is megvert vagy utcára kergetett
egyszer mikor egy bögrét vágott hozzám
a nagy tükör eltört: most már tudom
a törött tükör rossz múltat jelent

aztán elhalkult benne a lét
mint letekert rádióban a Karády dal
és hangtalanul puffant a földre
akár a hamvadt cigarettavég

azóta gyakran álmodom
hogy törött bögrék cserepein járok
az öregem után ballagok véres talppal
és egy kancsó tejet próbálok tukmálni rá
de nem kér.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-31 19:24:43
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-31 19:24:43