Gyerekeim úgy néznek rám, mint valami földön kívülire, amikor mesélem a nagyapjukkal kapcsolatos történeteket arról, hogy milyen is volt az élet az ő gyerekkorában Nagylócon, a kis palóc faluban. Elképedve hallgatják a szegénységről szóló példákat. Azt meg már végképp alig hiszik el, hogy milyen volt a romák sorsa abban az időben. Miből éltek,hogyan laktak, s hogyan laktak jól? Na ez már mindennek a teteje volt! Így aztán arra kanyarítottam a történet fonalát, amikor az ő papájukat (Isten
nyugosztalja!) a harmincas évek végén, a cigánysoron járva egyik jó ismerőse meghívta egy hamisítatlan varjúlevesre és egy másik specialitásra, az ürgepörköltre is. Bizony a papa elfogadta a hívó szót, s jó étvággyal be is kebelezte a cigánysori lakomát.

       - FÚJ! FÚJ! Utálkoztak a kései utódok...

       (Abban az időben sem voltak egyenrangúak a romák a lóciakkal, de a kialakult hierarchia, valahogy még is élhető volt. A palóc humor szépen vegyült a cigány észjárással. Az élet
kedélyes volt, még ha igen szegény is volt mindenki. A falu fegyelmező ereje féken tartotta az indulatokat.).
        Na akkor most meg jöjjön az én esetem a roma étrendbe való belekóstolásomról.A természetben fellelhető gyógynövények begyűjtésével foglalatoskodtunk a rendszerváltás idején. Jó segítőm, Kállai Imre, püspöki romaember volt. Egy alkalommal, amikor hazafelé vettük az irányt a felpakolt gyermekláncfűvel, arrakért, hogy álljak már meg a teherautóval, had,szaladjon be a kutyatápos boltba.Gyorsan végzett. Hóna alatt 10 kg fagyasztott „csirkefej tömbbel” érkezett.Munka végeztével a bicikli csomagtartójára helyezte a fagyott kutyaeledelt és haza karikázott Püspökibe.
        Másnap a háza előtt várakoztam a begyűjtő kocsival. (Egy katonai terepjáróval. A jó öreg Csepellel.) Püspöki környékére indultunk aznap.
        Látom ám, hogy Kállainé széles karmozdulatokkal integet az udvar felől. Kikecmergek a fülkéből, s most már hallom is, amint vékony fejhangon óbégatva hív, hogy ugyan menjek már be.
        A gőztől párás konyhában, az asztalon lévő pörköltre mutat: ezt kóstolja meg Béla, hangzott a szíves meghívás. Imre a bejárat mellet vigyorgott. Figyelte, hogy most mi lesz. Kis töprengés után leültem az asztal mellett lévő hokedlira. Jó,
finom illat fogadott a gőzölgő tányér felől. Törtem egy darabot a kenyérből, aztán kikanalaztam az első csirkefejet, majd a másodikat, aztán meg sorba mindet.
         Mit mondjak? Isteni volt!

Ui.:

És még ma is élek, ha meg nem haltam…