Magányos szabadság

Úgy tartják,
a nyugalom zöld
és jól öltözött
vagy legalábbis
varrásmentes
minden álruhája.
A szabadság talán
slamposabb,
önként gombol szét
dekoltázsokat,
s a rend…

Nos, a rend
az gömb, esetleg
félkemény kocka,
rákúszik az összes
mihaszna sarokra,
s másokkal együtt
rólad is dönt,

míg a magány,
mint játszi buborék,
az ártatlan arcokra
olvad. Valaha te is
magadon hordtad
az üvegzöld színű
glóriát, majd valami
változott, s most
másban írod át,
hogy a végtelen
súlytalan-nehéz.

Még tőled koldulnak
hitet az ijedt otthonok,
s néhány csüggedt,
eltaszított kéz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-03-07 16:49:15
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-07 16:49:15