Péter Béla
...eltáv
....mindent lekéstünk. se busz, se kisvonat, és még a „szomjas tüzér” kitárt ajtaja is elállta az utunkat. (tiltott kocsmában jobban oldódik a feszültség.) végül gyalog hagytuk el marcalit, az utált várost. valahogy el kell jutnunk pestig. hajnal kettő van. hat hónap után hazaengedtek.
keresztúrnál egy bodegás robur végre megáll.
- hová, hová vitézurak? - kaján vigyor.
- minél messzebbre, annál jobb! pest is jó. abony is.
- a hátsó ajtó nyitva van! egy félmosoly a száj szegletében. benyitunk. lecuccolunk. felülről valami résen át kis fény. tapogatózva előre. lekuporodunk. pálinka? az nincs. hideg, viszont van. csak haladjunk! pestig legalább 5 óra. az állandó zúgás, csörgés, nyikorgás elaltat bennünket.
az ajtóban két fura alak bámul befelé. né má, ezek fötámadtak!?
csipatörölgetés. fölöttünk, mellettünk koporsók. ez egy halottszállító!? hát persze, a bűz.
a metrólépcsőn még mindig a hányinger...
csirkepaprikás nokedlival, egyél kisfiam!
- nem vagyok éhes. apu is leül.
- jó van dolguk a bakáknak, nem köll a hazai koszt! - no, és hogy megy a békeharc?
- a békeharc? - az megy...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-03-29 13:16:04
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-30 13:52:40
|
|
|
