Balogh előkészítette arcmaszkját, mielőtt kilépett volna az irodaházból. Gyémántberakásos gyűrűje koppant mobilja oldalán, az Öreg hívta.

– Rendben, úgy lesz, ahogy szeretnéd, mindjárt odaérek a limóhoz, és beszélek vele.

Egy darabig még nézte mobilját, hogy tényleg bontott-e a vonal. Biztos valami elkényeztetett taknyos a gyerek – fakadt ki. Felhelyezte maszkját, majd belépett a zsilipelőbe.

A rozsdásra tompult nap utolsó sugarainál átsétált a parkolón, villant néhányat autójának irányjelzője, rákoppintott a szélvédőre, jelezvén sofőrjének, hogy nyithat. Beszállás után rögtön bekapcsoltak a szűrők. Várt egy kicsit, mielőtt ránézett volna a vele szemben ülőre.

Az ötvenegy százalékos tulajdonrész az Öreg kezében volt, a többi részvényes hiába erőltette a palackozott levegő üzletágat. Régi vágású fickó.

Az Öreg fia egykedvűen ücsörgött vele szemben, limonádét szürcsölve. Felnézett.

– Haza tudnál dobni? Gellérthegy-kupola, nem nagy kerülő, főleg ha a kiszáradt Duna medrében megyünk.

Balogh bólintott, kipipálta a beszélgetésfigyelő AI javaslatát, az új úti cél meghatározva, a sofőr visszajelzett, elindultak.

Az Öreg a Mariana-árokban élt, a Challenger-kupolában. Pár éve száradt ki ott az utolsó nyílt víz.

– Apád azt akarja, hogy a marketingosztályra kerülj kezdetben. Mit tudsz a cégről? – várt.

A srác rábámult.

– Apám erőlteti ezt a szarságot, te is tudod, hogy a kötelező tanulmányok után nem tanultam semmit, nem dolgoztam sehol. Felesleges ez az egész. A cég nélkülem is elboldogul.

– Az mindegy, hogy mit gondolsz, a lényeg az apád akarata. Ez a cég több száz éves múltra tekint vissza, vízzel kezdtük.

Figyelj már! Nem akarok mindent kétszer mondani!

A srác unott képpel nyomkodta tovább mobilját. Egy pillanatra felnézett, ekkor szemüvegén megcsillant valami szöveg.

Kódot ír? – képedt el Balogh. – Vagy csak szimplán játszik.

Szóval a lényeg, a vízükbe raktunk pár dolgot, szörpöt, vitamint, bubit, bármit. A bevásárlóközpontokban palackos vizekkel voltak megpakolva, ettől tűnt telinek a kosaruk.

Balogh elmosolyodott.

Az óceánok és az édesvizek kiszáradása után felértékelődött a cég. Amikor a juvenilisből egyre nehezebb volt a vizet kitermelni, akkor jött az ötlet a palackozott levegő, de apád, mint tudjuk, nem hajlandó nyitni az üzletág felé, szerinte a levegő életfeltétel. Érdekes… És a víz?

A Föld népessége közben 4 milliárdra csökkent.

– Figyelsz?

Az ipar nem állt le, visszajöttek az ósdi energiaforrások. A kinti világban az átlagéletkor megfeleződött. Balogh észrevette, hogy a srác megint nem figyel. Inkább ő is csöndben maradt.

Közben megérkeztek. Balogh türelmetlenül megbökdöste.

– Kiszállhatsz, van még dolgom.

A fiú szemei kimeredtek. Kifehéredett ujjakkal szorította mobilját.

– Most jött a hír. Apám meghalt. Az okosmaszkja vezérlése összeomlott. A vénember megfulladt a medencéje mellett.

– Amúgy ha ilyen ütemben fogynak az emberek, akkor később kik lesznek a vásárlóink? – kérdezte. Tekintete korántsem tűnt flegmának.

Balogh meghökkent.

– Most még vannak.

A fiú szemét összehúzva rászólt:

– Nem laksz túl messze. Szállj ki, kell most a limód. Holnapra gyűjtsd össze a legjobb lehetséges levegőpalackozó helyszíneket.