valamiről 2

az égbolt pont olyan mint máskor
fényes mezők alatt
fodros bárányokat terel a szél
de lenn a föld tüdején
már látszik
hogy pokoli volt a nyár
és nem tudjuk mit hoz a tél

az idő zörgő tarlót és
kiszáradt kutakat hagyott
de az ember csak játszik tovább

pedig inségre készül az élet
nagysága elmúlt
és megperzselt holnapra ébred

végül meglehet
csupán Napisten trónja marad
és mi
a kozmikus ködbe zárt nyarak

talán vallhatunk még valami fontosat
az embertelenségnek










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-09-22 23:24:49
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-23 02:31:20