Michel de Nostredame
"Orando et laborando"
Láttam vizek szomorú rezgését
ahogy arcom a tál fölé tartottam
büszke liliomok szomorú bukását
rózsaszirmokkal takartam énem
rám nem hathat olcsó gyalázkodás
és fakadó pestis - élek!
Láttam diktátorok bajszos árnyát
gombafelhők szédítő villanását
centuriákba írtam jövőnk titkait
fejtse meg ki méltó rá
ha egyáltalán akad igaz ember
ki érti lelkem tálrezgéseit
Sarlatán korban élek
törtető törpék nevetséges mocskait
sikálom tudós magamról
büszke tudás hatalma mi enyém
nem vehetik el olcsó ígéretek
királyok tudósa fölötte állok
minden kisszerű dilettánsnak
Igaz az Írás beteljesedik
minden szó mit titokba rejtek
hagymázas álmok fejfájós reggelek
félelmes a tudás hatalma!
A lélek orvosa vagyok
gyógyítom a jövő felfakadt sebeit
jelenbe ágyazott duzzadt keléseit
Látok! Úgy ahogy senki más
hitetlen ne légy velem szemben
el nem érsz a titkok függönye mögött
becsületes párbaj komikus véggel
miért erőltetitek kusza kimenetelét?
Festmény vagyok utolsó vacsora
Ott ülök Jézus mellett mosolygok
Michel vagyok a jövőbe látó
vagy tán János találgassatok
Orlando énem időzivatarok
villámló ködében száll
az Úr adta félelmes tudásom
élet vagyok virágzó örök
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-10-04 16:45:26
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-04 17:39:12
