VERSBE ZÁRT VAD

Csak a pofáraesésből,
              a felsülésből, a leégésből ért
              eme középkorú fiatalember,
              eme versbe zárt vad,
              eme egzaltállat…
Csak akkor ütődik fel,
              ha koppan,
              és a késedelmétől elkáprázott sasként
              berzenkedő galamblelkű könyvtárosnők
              hét büntetés-bőrt kénytelenek lehúzni róla,
ha az átlátszó kifogással útját álló dús kirakat
              visszadobja zöld svájcisapkás
              tükörképét a feladónak…
ha eszébe jut
              bizonytalan társadalombiztosítása
És ilyenkor megszeppen és esküdözik,
              hogy megtesz, amit megtehet:
              hogy kifizetődők legyenek,
              nem végez hozzájuk előtanyulmányokat,
              nem kezdi Ádámmal, Évával
              a nyúlfarknyi, négyezer forintos recenziókat
Lám, most is ott álldogál
              a festhajnalfény eresze alatt az utcasarkon,
              mint a frissen érkezett vándor,
              aki mértéket vesz a városról
…És a félhomályban a szemközti házak sorhajó során
              fölpattannak az ágyúállás-ablakok
              és sortüzet dörög feléje
              száz fontos százfontos torok,
              hogy aszondja, ácsi:
Csak a pofáraesésből,
              a felsülésből, a leégésből ért
              eme középkorú fiatalember,
              eme versbe zárt vad
              eme egzaltállat…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Remetei Káziratok,