Három lap




1.

Teri, mint egy rutinos gyermekorvos,
határozottan lépked a virágszigetek mellett,
a nehéz illatú levendulabokrok, a jóllakottan
pihegő rózsák, az ápolástól elégedett nőszirmok,
bágyadt szegfűk közötti keskeny földfolyosón;
ollót, kapát ritkán látni a kezében,
ő csak az ujjaiban bízik, ezekben a tömzsi,
érzéki szerszámokban, amelyek, úgy látszik,
még sosem hagyták cserben; Karcsi, a férje
hallgatagon asszisztál neki, s tavaly óta, amikor
kutat fúrtak a kertjük végében, már spórolnia
sem kell a vízzel, gondolja; viszont egyetlen
alkalmat sem szalaszt el, hogy elajándékozza
a szomszédoknak Teri legszebb növényeit, ilyenkor
nyugalmából kibillen, izgatottan siet a szerszámos-
bódéhoz, s már hozza is az ásót.

2.

Mikor a doberman fél hatkor elhúzza házunk
előtt a német nőt, új nap kezdődik, a kutya
bal hátsó lábának állapotáról - egy éve fedezték
fel a bajt - a német nő mindenkinek beszámolt,
túl hangosan, túl széles gesztusokkal magyarázta
az operációk történetét, annyit én is megértettem
angol nyelvű előadásából, hogy valamilyen izom-
sorvadás támadta meg a szerencsétlent, s már
négy műtéten esett át, ami rengeteg euróba került,
de elaltatni mégsem akarja, inkább levágatja
a doberman bal hátsó lábát, s amint mondta, úgy
is lett, egyik reggel épp a kávémat csináltam,
amikor megláttam a három lábon kacsázó dobermant,
idegesen rángatta pórázát, és szemrehányó tekintettel
hátra-hátrapillantott gazdájára, mintha ő tartaná vissza
attól, hogy ugyanúgy loholjon, mint azelőtt.

3.

Már nem rohanunk az ablakhoz, ha éjjel
felgyullad a mozgásérzékelő lámpa
a bejárati ajtónál, mint az első évben,
amikor még jól működtek a Pestről hozott
reflexek, de rablók helyett csak macskát,
rókát láttunk elsétálni a házunk előtt;
Már nem csodálkozunk, ha kóbor kutyát
veszünk észre a kertben;
Nem ijedünk meg a vakonddomboktól,
a hangyáktól, a békáktól;
A sirályokról nem Hitchcock jut eszünkbe;
A fönt köröző vadászsólymot nézve
nem halljuk Végvári Tamás hangját;
Már nem kérdezzük, merre megy velünk
a gólyaléptű szentgyörgyi idő.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2003