Nem könyörög

Gyárakat képzeltél magad köré, amik ennyi
mocskot okádnak, ennyi szennyes felhőt,
mint itt. Holott ez csak fények, viszonyok
furcsa játéka. Akkor elkezdtél kiabálni, hogy
keressük meg apát, az ég szerelmére, majd
ő rendbe teszi a dolgokat. Részeg voltál megint,
hol lelhetnénk rá, elrejtőzött, mint a kavicsok
a nyelvünk alá. Pedig olyan játékot csak ő
találhatott ki, amiben mindig mi voltunk
a nyertesek. Mit is kezdhetnénk a tőle kapott
tudással. Megakadályozni például, hogy
csikorgassam a fogam álmomban; ezzel
gyakran megijesztelek. Másként nevezni utólag,
ne azt mondjam, adok, hanem azt, hogy veszek.
Nem gondolni rá: ebből a dadogó városból futva
menekültek a kövek, szegény apa, ő vajon hol lehet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.