Asszír Istennő

Végignyúlik a díványon. Olvas.
Ajkain által áldozati füst. Marlboro light.
Perverz betűkön elhomályosult
tekintet. Kezével játszik a
pokol barlangjával.
        Ó, asszír istennő! Látom én
        tekinteted kislányos arcodban.
        Évezredek vonulnak
        abban. Lassú karavánok.
        Koponyák a perzselő napon.
Én, a kalandor, hedonista különc
poros sarummal oltárára taposok.
Markolok tornyos húsába.
Sörényem a bizonytalan égbe
vetem. Tekintete földre zuhan.
        Rabszolgát hágok belőled istennő!
        Homokvihar és óceán dörgése.
        Élő tornya a kéjnek.
        Hassal előre, fehér időre
        ledöntve. Lihegsz.
Remeg a tompor. Reng a zikkarratu.
Kapaszkodom a vállába.
Hideg borzongás lopózik tarkóm felé.
Rengenek a sztélék. Síkos halak
vergődnek izzadó testem alatt.
        Ó, asszír istennő! Mohó tintahal.
        Hunyt szemmel vonaglasz.
        Nyomulok, háglak. Ab ovo ad mala.
        Majd simítom nedves bőröd. Pihenünk.
        Csak a párkák dolgoznak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.