Halottak éjszakája

        temetői vers



a  remény  is   szürreális
álmodom  ha elképzelem
lábra kelnek halottaim és
nagymamám  kenderkóc
hajjal  botorkál  felém   a
sírok közt  rojtos  pulóve-
réről   az   agyagcsomók
mint  sárga   műanyagdí-
szek csüngenek s körmei
fluoreszkálnak   a  sötét-
ben  dédapám is kibontja
önmagát a föld féltékeny
szorításából  a  görnyedt
kandeláber  alatt  újra  át-
ölelnek  vállukra  fénysö-
rény zuhog  s  ragyognak
elbűvölően  képmásuk  a
tudattalan    még    rejtel-
mes bugyraiból előcsalja
emlékeim   és   többi   el-
hunytam  látom   a   ned-
ves parcella  sarkán szin-
te  rohamban  törnek rám
mint    hisztérikus   rajon-
gók nagyapám a csöröm-
pölő    bringán    kalácsot
hoz   nekem    és   marti-
nis szédületben karomba
pördül  a  régi  szomszéd
irén   a  lábamhoz   gurít-
ja  zöld  búgócsigám  lát-
ványuk   az   éjszakában
káprázatszerű   és  bizarr
akár tévés kapcsolás  az
alvilágból   s   mindenütt
a  mécsesek hernyóként
hajladozó    lángja    amit
a  temető oldalában  ma-
gasló  nyírfa   is  csodál





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Jelenkor, 2002/7-8.