Halottak éjszakája
temetői vers
a remény is szürreális
álmodom ha elképzelem
lábra kelnek halottaim és
nagymamám kenderkóc
hajjal botorkál felém a
sírok közt rojtos pulóve-
réről az agyagcsomók
mint sárga műanyagdí-
szek csüngenek s körmei
fluoreszkálnak a sötét-
ben dédapám is kibontja
önmagát a föld féltékeny
szorításából a görnyedt
kandeláber alatt újra át-
ölelnek vállukra fénysö-
rény zuhog s ragyognak
elbűvölően képmásuk a
tudattalan még rejtel-
mes bugyraiból előcsalja
emlékeim és többi el-
hunytam látom a ned-
ves parcella sarkán szin-
te rohamban törnek rám
mint hisztérikus rajon-
gók nagyapám a csöröm-
pölő bringán kalácsot
hoz nekem és marti-
nis szédületben karomba
pördül a régi szomszéd
irén a lábamhoz gurít-
ja zöld búgócsigám lát-
ványuk az éjszakában
káprázatszerű és bizarr
akár tévés kapcsolás az
alvilágból s mindenütt
a mécsesek hernyóként
hajladozó lángja amit
a temető oldalában ma-
gasló nyírfa is csodál
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Jelenkor, 2002/7-8.
