Azóta sem tudod

A szorongás megmérgez magad
Körül mindent, akár lehullott diófa-
Levelek retardáns-anyaga a földet.

Érzékeltethetnéd még vadabb
Képekkel is, egyre többet
Mutatva magadból, ha volna

Értelme, ha ettől könnyebb
Lenne bármi – nem a lelked;
Csak trolira szállni, vagy monitorra

Tapadt szemmel kibírni az esti futásig.
A Rákos-patak vize vészesen apad,
Mint a kedved tenni bármit,

Hogy szűnjenek a szomatikus tünetek.
Zsákmányával macska játszik,
Tudja: az adrenalintól lesz édesebb.

Egyik ismerősöd idegszanatóriumba
Került. Hányt, gyenge volt: semmi nyom
Nem utalt szervi bajra. Nem tudta

Senki, hogy mindez idegi alapon
Van. Azt mondja, nagyon
Szeret ott lenni – ezt fel nem foghatod.

Hogy bírnád ki te, aki nem bírtad
A tüdőszanatóriumot sem, hová pszichéd
Miatt kerültél szintén – egy alapot

Ásattak meg ott veled: személyiségedét;
Amire azóta sem tudod, mi épül, és miért.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Alagútnapok (, 2005)
Kiadó: Új Palatinus Könyvesház